A héten már írtunk a sajnálatos fejleményről, hogy újból globális hiány alakult ki a videokártyák piacán, ugyanis a kriptopénzeket bányászók megint felvásárolták az összes nem abszolút belépőkategóriás modellt. A december közepi piaci állapothoz képest az változott, hogy aki 30 ezer forint felett vásárolna most videokártyát, az vagy abszurdan túlárazva, vagy sehogyan sem képes megvenni a korábban kiszemelt terméket.

Az NVIDIA most megszólalt az ügyben: azt kéri a kereskedőktől, hogy a kriptobányászok helyett inkább a gamereknek adják el a videokártyákat. A cég szerint ezt például úgy lehetne többé-kevésbé megvalósítani, hogy személyenként kettőre kellene limitálni a megvásárolható kártyák számát.

Fontos tudni, hogy a cégnek semmi beleszólása sincs abba, hogy a kereskedők kinek és mennyiért adják el a GeForce kártyákat. A kereskedők döntő többsége garantáltan figyelmen kívül hagyja majd az NVIDIA kérését, elvégre most nagyon csilingel náluk a kassza, halálra keresik magukat a nevetségesen túlárazva elsózott grafikus vezérlőkön.

Az NVIDIA mostani kérése elsősorban sajtós szempontból számít valamit, pozitív képet fest a gamerek számára a cégről, elvégre

legalább gesztus szintjén megpróbált kiállni mellettük.

Nem mintha a gamerek jelenleg képesek lennének hálából inkább GeForce-ot választani a Radeon helyett, de később talán lehet valami haszna a PR-fogásnak.

Ettől függetlenül az alkalmat megragadva a WCCFTech rámutatott néhány a vásárlók által kevésbé ismert üzleti sajátosságra, ami tovább árnyalja az egész ügyet. Alapvetően mind az NVIDIA, mind pedig a videokártyák gyártói számára pozitívum, hogy valakik elkapkodják az összes grafikus vezérlőt, hiszen ebből sokat profitálnak. Viszont az már probléma, hogy amint pár hónapon belül újból kipukkad a kriptopénzes lufi, akkor ezek a bányászok gigantikus mennyiséget próbálnak majd értékesíteni a most megvett eszközökből a használtpiacon. Méghozzá gyorsan, így egymás alá fognak licitálni az árképzéskor.

Ebben a pillanatban a hosszú ideje tartó túlkereslet hirtelen masszív túlkínálatba csap át, ami óriási anyagi kockázattal jár a videokártyák gyártói számára, veszteségek leírására kényszerülhetnek az eladhatatlan készleteik miatt.

Ezzel szemben a játékosok általában éveken keresztül használják ugyanazt a videokártyát, így mire azok szép lassan felbukkannak a használtpiacon, addigra az éppen aktuális generációba tartozó termékek biztosan kaptak annyi fejlesztést, hogy jó érveket lehessen felhozni a megvételük mellett.

Végül mindezekkel szorosan összefügg, hogy a játékosok egyszerűen értékesebb ügyfelek a kriptobányászoknál. A gamerek rendkívül lojálisak tudnak lenni a kedvenc márkáikhoz, így akiket sikerül például meggyőzni arról, hogy a GeForce bizony nagyon jó, azok onnantól kezdve csak különleges esetben lesznek hajlandóak Radeont vásárolni, vagy azt ajánlani az ismerőseiknek.

Ez a lojalitás évtizedeken keresztül meghatározhatja a vásárlási szokásaikat, akár észérveket is felülírhat.

Az elégedett gamerek rendszeresen visszatérő vásárlók, akikre hosszú távon lehet számítani, nem pedig opportunista elemek, mint a kriptobányászok.